Tudomány és művészet

Kapcsolódó kiállítás:
Két hidrogén közösbe adta elektronjait
Asztalos Zsolt kiállítása
2014. október 5. – november 2.
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról a MODEM Facebook oldalán

Asztalos Zsolt vizuálisan minimalista kiállítása metafizikai kérdéseket vet fel. A művész a tudományt és a művészetet összekapcsolva az elemi részecskék működését az emberi érzelmekkel kötötte össze. E költői összekapcsolásban a lét nagy kérdése körvonalazódik: mi az ember helye az univerzumban?
A tudományos szertárra hasonlító térben a lehető legegyszerűbb formák és jelek alapján tájékozódhatunk. Az elemi részecskék szabályszerűségeit leíró tőmondatokban mégis emberi történetek, szerelmek, drámák játszódnak le.
Az óvodások számára a kiállítást csak hosszas előkészület után mutattam meg. A művek mindegyike redukált jelek és tőmondatok egysége, olvasni nem tudó látogató pedig könnyen elakadhat a megértéssel…
A kiállítás kapcsán többek között azt szerettem volna tudatosítani a gyermekekben, hogy a világ mikro- és makrostruktúrái egymással analógok. A természet szabályszerűségei minden létezőre vonatkoznak – legyen az szemmel látható vagy láthatatlan.
Először a fogadótérben várt rájuk egy (egyébként elég nehéz) játék. A csoporttal a naprendszerünk működését játszottuk el. Az egyik óvónéni lett a Nap, a gyerekek pedig a bolygókat, vagy azok holdjait személyesítették meg.  A holdaknak nehezebb dolguk volt, nekik ugyanis nem csak a Nap körül, hanem saját bolygójuk körül is keringeniük kellett.

Néhány szabályos kör után (azaz jónéhány év múlva :) ) én mint nagyméretű üstökös becsapódtam a Szaturnuszba, eltérítettem a pályájáról, ennek következményeként a kényes egyensúly felborult, a Naprendszer működése káoszba fulladt…ahogy a gyerekek viselkedése is, hiszen cél nélküli futkározásba és becsapódásba kezdtek. Rövid kaotikus feszültség-levezetés után az alkotótermünkben folytatódott a bolygókról való tanulás. 

A Föld felépítését egy szemléltetőábra segítségével vizsgáltuk meg. Ezt követően analógiákat kerestünk a gömb alakú, mag - köztes réteg - kéreg szerkezeti felépítésű természeti képződményekre. Vittem magammal egy doboz szilvát, mindenki kapott egyet, megvizsgálhatta a metszetét és megehette a késő őszi ringlót. Szóba került még a sejt és az atom is, mint hasonló felépítésű, bár szabad szemmel nem látható dolog (ennek kapcsán a méret kérdése is előkerült, hiszen ahogyan a mikrostruktúrákat nem érzékeljük, ugyanúgy a bolygónk felépítését sem. Csak az emberi léptékhez igazodó méretű dolgok szerkezetét tudjuk megvizsgálni szabad szemmel, technikai segítség nélkül).

  

Előzetesen összeírtam a kiállításon megjelenő részecske-mozgásokat: egyenes vonalú egyenletes mozgás, gyorsulás, lassulás, hullámmozgás, rezgés, vonzás, taszítás. A gyerekek kaptak egy-egy színes labdát, és annak segítségével modelleztük a fenti mozgásokat, majd megbeszéltük, mire jellemző az adott mozgás.

Labdázás után mentünk be a kiállítótérbe, ahol a műveken szereplő redukált jelek (vonalak, nyilak, körök, gömbök) alapján kerestük meg a mozgásokat. A legkönnyebben talán a vonzás/taszítás ellentétpárt azonosítottuk.

Kiállítási enteriőr. Bakator Péter fotója

Itt az összeomlott csillag tablója Asztalos Zsolt tolmácsolásában...

...és ugyanazt a jelenséget bemutató kép az internetről:

Planetáris köd a hamarosan fehér törpévé alakuló,
összeomló csillag körül.
Fotó: Gemini Multi-Object Spectrograph

Kerestünk még néhány képet planetáris ködökről és szupernóvákról, majd alkotómunka következett: mindenki festett nagy méretben, fotokartonra egy-egy részletet a világűrből.