Az új
spektákulum. Kortárs kínai képzőművészet
2013. december 15. – 2014. március 30.
Kurátor: Jü Ko (Yu Ke)
Társkurátor: Li Ko-ko (Li Keke)
A kiállításról a MODEM honlapján
2013. december 15. – 2014. március 30.
Kurátor: Jü Ko (Yu Ke)
Társkurátor: Li Ko-ko (Li Keke)
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról a MODEM Facebook oldalán
A különböző életkorú, dinamikájú, szociális helyzetű látogatói csoportok is segítik abban a múzeumpedagógust, hogy minél több szempontot tudjon érvényesíteni a kiállítások és a művek értelmezése során. Az értelmezésnek mindig nyitottnak kell maradni, ezért gyakran előfordul, hogy sok idővel a kiállítás zárása után is felmerül egy-egy újabb elemzési szempont. Nagy öröm, ha egy tárlatra sok csoport érkezik, mert rengeteg nézőpontot kapunk a munkánkhoz. A nyitottságot fenntartani folyamatos feladat, és ehhez az is hozzátartozna, hogy az ember mobilis legyen. Különböző okokból erre nem mindig van lehetőség... sokszor helyben kell kilépnünk a komfortzónánkból. Erre példa ez az egyszerű gyakorlat:
A kiállítóteret társasjáték-mezővé alakítva, egy nagy dobókocka segítségével játszottunk. A gyerekek és én voltunk a bábuk. Előzetesen a gyerekek húztak egy-egy számot, ez csak annyit jelentett, hogy a szerencse döntötte el, hogy ki hányadikként tud dobni a kockával. Az első képtől indultunk, az 1-es sorszámú gyermek dobott először. Ahányat dobott, annyi művet léptünk előre a kiállítótérben. Így a véletlen döntötte el, hogy mely alkotásokat nézünk meg. Minden állomáson adtam a gyerekeknek valamilyen egyszerű rajzi feladatot. Volt nálunk papír, filctoll, színes ceruza, olló, ragasztó, újságok, színes papírok. Így haladtunk műről-műre, amíg mindenki nem dobott. Ez a foglalkozás egy óra hosszú lett a végére, ám sem ezt nem tudtam előre kiszámolni, sem azt, hogy mely művekhez érkezünk meg. Természetesen a művekhez kapcsolódóan voltak értelmezési szempontok, feladatok a fejemben, de nem mindegyikhez (körülbelül hetven alkotás volt látható a tárlaton). Így sokat kellett improvizálnom. Nem sikerült maximálisan teljesítenem, azaz nem minden feladat volt kreatív és izgalmas, ám egészében véve jól sikerült, és rám is felszabadítóan hatott.
A különböző életkorú, dinamikájú, szociális helyzetű látogatói csoportok is segítik abban a múzeumpedagógust, hogy minél több szempontot tudjon érvényesíteni a kiállítások és a művek értelmezése során. Az értelmezésnek mindig nyitottnak kell maradni, ezért gyakran előfordul, hogy sok idővel a kiállítás zárása után is felmerül egy-egy újabb elemzési szempont. Nagy öröm, ha egy tárlatra sok csoport érkezik, mert rengeteg nézőpontot kapunk a munkánkhoz. A nyitottságot fenntartani folyamatos feladat, és ehhez az is hozzátartozna, hogy az ember mobilis legyen. Különböző okokból erre nem mindig van lehetőség... sokszor helyben kell kilépnünk a komfortzónánkból. Erre példa ez az egyszerű gyakorlat:
A kiállítóteret társasjáték-mezővé alakítva, egy nagy dobókocka segítségével játszottunk. A gyerekek és én voltunk a bábuk. Előzetesen a gyerekek húztak egy-egy számot, ez csak annyit jelentett, hogy a szerencse döntötte el, hogy ki hányadikként tud dobni a kockával. Az első képtől indultunk, az 1-es sorszámú gyermek dobott először. Ahányat dobott, annyi művet léptünk előre a kiállítótérben. Így a véletlen döntötte el, hogy mely alkotásokat nézünk meg. Minden állomáson adtam a gyerekeknek valamilyen egyszerű rajzi feladatot. Volt nálunk papír, filctoll, színes ceruza, olló, ragasztó, újságok, színes papírok. Így haladtunk műről-műre, amíg mindenki nem dobott. Ez a foglalkozás egy óra hosszú lett a végére, ám sem ezt nem tudtam előre kiszámolni, sem azt, hogy mely művekhez érkezünk meg. Természetesen a művekhez kapcsolódóan voltak értelmezési szempontok, feladatok a fejemben, de nem mindegyikhez (körülbelül hetven alkotás volt látható a tárlaton). Így sokat kellett improvizálnom. Nem sikerült maximálisan teljesítenem, azaz nem minden feladat volt kreatív és izgalmas, ám egészében véve jól sikerült, és rám is felszabadítóan hatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése