Kuckó

A MODEM tereit sokszor használtuk elbújásra. Bújócskát játszottunk a gyerekekkel a fogadótérben, a kiállítóterekben, a belső kertben. Sokszor kerestünk rejtőzködő motívumokat, színeket a műveken. Kerestünk elrejtett rajzeszközöket, mértani formákat. A foglalkoztató teremben építettünk egy saját kuckót, amelyben mi magunk bújhattunk el. Az összehajtható, egyszerűen tárolható és bármikor, bárhol felállítható kuckót több éven keresztül használtuk. 

Azon kívül, hogy a kisgyermekek nagyon szeretnek elbújni és saját kuckót építeni, több dologban is hasznosnak bizonyult: egyrészt létrehoztunk egy olyan intim teret, amelyben a kicsik szüleik nélkül is biztonságban érezték magukat, másrészt a véletlenszerűen verbuválódott közösség tagjai igazi közösségi élményt élhettek át. Több gyermek önállóan vett részt a foglalkozásokon, ám olyan is akadt, aki csak a szüleivel érezte magát biztonságban (vagy a szülő úgy érezte magát biztonságban, ha a gyermekével tart...). A kuckóba nem engedtünk be szülőket, és mindig "titkos" dolgokról beszélgettünk. Én a kiállításhoz kapcsolódó témákkal (vagy mesével) készültem, de ha éppen nem voltak fogékonyak az én témáimra, akkor nem erőltettem, arról beszéltünk, ami őket éppen foglalkoztatta - ami a hangulatos, kicsit ijesztő félhomályban eszükbe jutott.

Rugalmassági gyakorlat pedagógusoknak

Kapcsolódó kiállítás: 

Az új spektákulum. Kortárs kínai képzőművészet
2013. december 15. – 2014. március 30.
Kurátor: Jü Ko (Yu Ke)
Társkurátor: Li Ko-ko (Li Keke)
A kiállításról a MODEM honlapján

A kiállításról a MODEM Facebook oldalán

A különböző életkorú, dinamikájú, szociális helyzetű látogatói csoportok is segítik abban a múzeumpedagógust, hogy minél több szempontot tudjon érvényesíteni a kiállítások és a művek értelmezése során. Az értelmezésnek mindig nyitottnak kell maradni, ezért gyakran előfordul, hogy sok idővel a kiállítás zárása után is felmerül egy-egy újabb elemzési szempont. Nagy öröm, ha egy tárlatra sok csoport érkezik, mert rengeteg nézőpontot kapunk a munkánkhoz. A nyitottságot fenntartani folyamatos feladat, és ehhez az is hozzátartozna, hogy az ember mobilis legyen. Különböző okokból erre nem mindig van lehetőség... sokszor helyben kell kilépnünk a komfortzónánkból. Erre példa ez az egyszerű gyakorlat:
A kiállítóteret társasjáték-mezővé alakítva, egy nagy dobókocka segítségével játszottunk. A gyerekek és én voltunk a bábuk. Előzetesen a gyerekek húztak egy-egy számot, ez csak annyit jelentett, hogy a szerencse döntötte el, hogy ki hányadikként tud dobni a kockával. Az első képtől indultunk, az 1-es sorszámú gyermek dobott először. Ahányat dobott, annyi művet léptünk előre a kiállítótérben. Így a véletlen döntötte el, hogy mely alkotásokat nézünk meg. Minden állomáson adtam a gyerekeknek valamilyen egyszerű rajzi feladatot. Volt nálunk papír, filctoll, színes ceruza, olló, ragasztó, újságok, színes papírok. Így haladtunk műről-műre, amíg mindenki nem dobott. Ez a foglalkozás egy óra hosszú lett a végére, ám sem ezt nem tudtam előre kiszámolni, sem azt, hogy mely művekhez érkezünk meg. Természetesen a művekhez kapcsolódóan voltak értelmezési szempontok, feladatok a fejemben, de nem mindegyikhez (körülbelül hetven alkotás volt látható a tárlaton). Így sokat kellett improvizálnom. Nem sikerült maximálisan teljesítenem, azaz nem minden feladat volt kreatív és izgalmas, ám egészében véve jól sikerült, és rám is felszabadítóan hatott.

 

Elbújni és kukucskálni

Kapcsolódó kiállítás:
A festő dolga. Birkás Ákos (2006–2014)

2014. október 12–től 2015. február 8-ig.

Kurátor: Kukla Krisztián
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról az Artportal honalpján

Birkás Ákos kiállítása (és festészete) számomra a pedagógiai, művészettörténeti, esztétikai kérdések kincsestára: a nézőpont, a megfigyelés, a színtan, a szociális érzékenység, az idegenség, az identitás, a festészet elméleti kérdései, a barokk és reneszánsz festészetre tett utalások gazdag tárháza. A középiskolás és fiatal felnőtt korosztály számára könnyedén közvetíthető témákat az óvodások számára jelentősen át kell alakítanom.
Az első hétvégi foglalkozásra nem csak óvodásokat vártam, hanem meghívtam egy kétévest és egy másfél évest is. A tevékenységet így kettébontottam. Az óra elején együtt voltak a kicsik és a "nagyok", majd külön utakra indultunk.
Először a papírszínház segítségével elmeséltem egy mesét, amely egy mindenféle háttér előtt elbújó jegesmedvéről szól. A képekhez kapcsolódó szöveg magyar fordítása néhol eléggé döcög (a versike számomra elég fantáziátlan), ám a képeken látható vizuális játékok zseniálisak! A mese letisztult, minimalista stílusa és egyszerűsége minden korosztály számára élvezhető. A bújócska pedig már egy másfél éves számára is érdekes. A félkörben ülő kis csapatot megkértem, hogy hangosan jelezzék, ha megvan a medve. A mesén keresztül nemcsak a mimikri fogalma, hanem az irányok, az öltözködés, az évszakok állandó váltakozása, a jegesmedvék élettani sajátosságai, az Északi-sarkvidék mint tájegység, a globális felmelegedés, és a Nagy Medve csillagkép is szóba kerülhet. Az elbújós mese előkészítette a kiállítótérben zajló, a figyelemkoncentrációt fejlesztő tevékenységet.

Lássuk a medvét!
http://csimota.hu/konyv/lassuk-a-medvet-qui-a-vu-lours/

A gyerekek készítettek maguknak egy-egy távcsövet két darab vécépapír gurigából.

Harc a gurigákért.

 

Majd kaptak egy-egy kör alakú festményrészletet. A részleteken olyan figurák szerepeltek, akik Birkás festményein valahol a háttérben bújnak meg (vagy nagy tömegben), tehát olyan marginális vagy rejtőzködő alakok, akiket nem első pillantásra fedezünk fel a festményen.

 

A távcsövünkkel kerestük meg a képrészleteket.

A meglelt figuráról beszélgettünk. Az óvodások számára még nagyon nehéz feladat, hogy beleképzeljék magukat egy másik ember életébe, gondolkodásába (egy állatéba sokkal könnyebb például egy szerepjáték során). Olyan hétköznapi dolgokat próbáltam megtudni tőlük, mint hogy szerintük mi a bácsi kedvenc étele, vagy mit csinál otthon a szabadidejében. Válaszként természetesen a saját életükről tudtam meg egyet s mást.

Eközben az apróságok:

A foglalkozás előtt begurítottam a kiállítótérbe néhány színes labdát. Míg a nagyobbakkal "távcsöveztünk", a kicsik kaptak egy papírszatyrot, amibe összeszedhették ezeket, és utána játszhattak egymással, szüleikkel.

A szőnyeg című képen szereplő idős ember testtartását felvéve próbáltunk közel kerülni a képhez, az unalom, a fáradtság, a magány és az elmélyülés rózsaszínjébe helyezkedve...

A demokrácia című festményen elbújt alakot nagyon nehéz volt megtalálni, mert a képen minden figura rejtőzködik.

Aki szerette volna kipróbálni, hogyan lehet egy ruhadarabban elrejtőzni, annak kölcsönadtam a kardigánomat.

Teletubby felfedezése a Lady Mankiller I. című festményen:

Eközben az apróságok:

Alkotómunka:

Keresgélés után a kör alakú képrészleteket ráragasztottuk egy nagy papírra, és vízfestékkel kiegészítettük. Volt olyan gyermek, aki a kiállításon látottakból indult ki, és olyan is, aki teljesen elrugaszkodott az eredeti Birkás-képektől, és saját fantáziavilágába helyezte el a figurát.

 

Eközben az apróságok...

Tudomány és művészet

Kapcsolódó kiállítás:
Két hidrogén közösbe adta elektronjait
Asztalos Zsolt kiállítása
2014. október 5. – november 2.
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról a MODEM Facebook oldalán

Asztalos Zsolt vizuálisan minimalista kiállítása metafizikai kérdéseket vet fel. A művész a tudományt és a művészetet összekapcsolva az elemi részecskék működését az emberi érzelmekkel kötötte össze. E költői összekapcsolásban a lét nagy kérdése körvonalazódik: mi az ember helye az univerzumban?
A tudományos szertárra hasonlító térben a lehető legegyszerűbb formák és jelek alapján tájékozódhatunk. Az elemi részecskék szabályszerűségeit leíró tőmondatokban mégis emberi történetek, szerelmek, drámák játszódnak le.
Az óvodások számára a kiállítást csak hosszas előkészület után mutattam meg. A művek mindegyike redukált jelek és tőmondatok egysége, olvasni nem tudó látogató pedig könnyen elakadhat a megértéssel…
A kiállítás kapcsán többek között azt szerettem volna tudatosítani a gyermekekben, hogy a világ mikro- és makrostruktúrái egymással analógok. A természet szabályszerűségei minden létezőre vonatkoznak – legyen az szemmel látható vagy láthatatlan.
Először a fogadótérben várt rájuk egy (egyébként elég nehéz) játék. A csoporttal a naprendszerünk működését játszottuk el. Az egyik óvónéni lett a Nap, a gyerekek pedig a bolygókat, vagy azok holdjait személyesítették meg.  A holdaknak nehezebb dolguk volt, nekik ugyanis nem csak a Nap körül, hanem saját bolygójuk körül is keringeniük kellett.

Néhány szabályos kör után (azaz jónéhány év múlva :) ) én mint nagyméretű üstökös becsapódtam a Szaturnuszba, eltérítettem a pályájáról, ennek következményeként a kényes egyensúly felborult, a Naprendszer működése káoszba fulladt…ahogy a gyerekek viselkedése is, hiszen cél nélküli futkározásba és becsapódásba kezdtek. Rövid kaotikus feszültség-levezetés után az alkotótermünkben folytatódott a bolygókról való tanulás. 

A Föld felépítését egy szemléltetőábra segítségével vizsgáltuk meg. Ezt követően analógiákat kerestünk a gömb alakú, mag - köztes réteg - kéreg szerkezeti felépítésű természeti képződményekre. Vittem magammal egy doboz szilvát, mindenki kapott egyet, megvizsgálhatta a metszetét és megehette a késő őszi ringlót. Szóba került még a sejt és az atom is, mint hasonló felépítésű, bár szabad szemmel nem látható dolog (ennek kapcsán a méret kérdése is előkerült, hiszen ahogyan a mikrostruktúrákat nem érzékeljük, ugyanúgy a bolygónk felépítését sem. Csak az emberi léptékhez igazodó méretű dolgok szerkezetét tudjuk megvizsgálni szabad szemmel, technikai segítség nélkül).

  

Előzetesen összeírtam a kiállításon megjelenő részecske-mozgásokat: egyenes vonalú egyenletes mozgás, gyorsulás, lassulás, hullámmozgás, rezgés, vonzás, taszítás. A gyerekek kaptak egy-egy színes labdát, és annak segítségével modelleztük a fenti mozgásokat, majd megbeszéltük, mire jellemző az adott mozgás.

Labdázás után mentünk be a kiállítótérbe, ahol a műveken szereplő redukált jelek (vonalak, nyilak, körök, gömbök) alapján kerestük meg a mozgásokat. A legkönnyebben talán a vonzás/taszítás ellentétpárt azonosítottuk.

Kiállítási enteriőr. Bakator Péter fotója

Itt az összeomlott csillag tablója Asztalos Zsolt tolmácsolásában...

...és ugyanazt a jelenséget bemutató kép az internetről:

Planetáris köd a hamarosan fehér törpévé alakuló,
összeomló csillag körül.
Fotó: Gemini Multi-Object Spectrograph

Kerestünk még néhány képet planetáris ködökről és szupernóvákról, majd alkotómunka következett: mindenki festett nagy méretben, fotokartonra egy-egy részletet a világűrből.