2014. július 29., kedd

Állatsereglet

Kapcsolódó kiállítás:
Hibriditás a Kárpátok között. Az Irokéz Gyűjtemény és a rendszerváltás
2011. szeptember 10-től november 20-ig.
Kurátor: Hornyik Sándor
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról a Magyar Narancs honlapján

Kövesi Eszter fotója
Tarr Hajnalka: Instant nyáj (2006) című installációjához kapcsolódva közösségi alkotásra biztattunk minden, a MODEM-be látogató kisgyermeket. A fogadótérben két gyurmafigurát készíthettek: egyet maguknak, egyet a MODEM-nek. A kiállítás ideje folyamatos bővült a lépcső alatti mini-állatszobor-kiállítás.


Nagy Gábor fotója


 


 

Nagy Gábor fotója





2014. július 21., hétfő

Színcsenő manók

Kapcsolódó kiállítás:
Hibriditás a Kárpátok között. Az Irokéz Gyűjtemény és a rendszerváltás
2011. szeptember 10-től november 20-ig.
Kurátor: Hornyik Sándor
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról a Magyar Narancs honlapján

"Képzeljétek, mi történt! Ma reggel nagyon-nagyon álmosan jöttem dolgozni a MODEM-be, még senki sem volt itt rajtam kívül, a kiállítóterek bezárva. Félig még aludtam...
Bámultam magam elé, és épp azon gondolkoztam, hol igyak kávét, amikor megpillantottam a földön egy ruhadarabot. Ahogy lehajoltam érte, éreztem a hátamon, hogy a kardigánomat meglibbenti a szél. Gyorsan felálltam és hátranéztem, és a szemem sarkából még éppen láttam, hogy egy csapat kicsi ember rohan a Perényi utca irányába! Annyi időm volt, hogy megfigyeljem barna ruhájukat és apró kis barna kalapjukat - hogy hányan lehettek, ne kérdezzétek, fogalmam sincs... Az elöl rohanó apróság egy óriási barna zsákot cipelt a hátán, először azt hittem, még mindig álmodom, hisz gyerekek nem szoktak egyedül erre járni, barna ruhás kisemberek pedig még kevésbé! Megnéztem, milyen ruhadarabot találtam a földön. Nézzétek! Ez a kesztyű volt az! Na, pont ilyen barna színű volt az apró emberkék ruhája is!
Szerintetek kik lehettek ők?
Kimentem utánuk a térre, hátha valamit találok még, ami nyomra vezethetne - de semmi. Kérdezősködtem, ám nagyon furcsán néztek rám az emberek. Volt, aki azt mondta, sürgősen igyak egy kávét :) Ahogy jöttem befelé a forgóajtón, észrevettem egy narancssárga festékfoltot a földön. Utána egy zöld foltot  - itt a pénztárnál...majd egy kéket a lépcső alján...
Elhatároztam, hogy leülök, és végiggondolom, mi lehet ez az egész. Arra jutottam, hogy a manók valamiért nem akarták, hogy rajtakapjam őket...hm...ezek szerint rosszban sántikáltak? Vagy egyszerűen csak nem akartak megmutatkozni az emberek előtt, és ezért rohantak el ilyen gyorsan? A zsákjuk mindenesetre arra utalt, hogy valamit elvittek innen. De mit? Mi az, ami nagy és színes és csöpög???
Nagyon vártalak Benneteket! Egyedül ti segíthettek kideríteni, mit vihettek el a manók!"
A mese után nyomozás indult. A foglalkozás előtt az épület fogadóterében, a lépcsőn, és a mosdóban több festékfoltot is elhelyeztem. Együtt indultunk el a nyomokon. Első körben a festékfoltok a mosdókhoz vezettek, ahol megállapítottuk, hogy a manók fiúk voltak. Vagy legalábbis az a manó, amelyik a zsákot cipelte. Az első emeleti mosdó előteréből lefelé tekintve a kertben újabb nyomokat vettünk észre: egy nagy festékfoltot (lehet, hogy kiszakadt a zsák?). Újra a földszintre mentünk és megvizsgáltuk a kertben a nagy foltot, amelyen néhány szövetdarabot is találtunk. Ez alapján meggyőződtünk arról, hogy valóban kiszakadhatott a zsák. Kérdezősködtünk a büfé alkalmazottjától, a ruhatárostól, a pénztárostól, de senki nem látott semmit. A nyomkövetés és a kérdezősködés kapcsán a gyerekek megismerték a MODEM fogadótereit és az itt dolgozók egy részét. Követve a foltokat a lépcsőn is, eljutottunk a második emeleti kiállítótérig, ahol még néhány apró nyomra bukkantunk.








Kövesi Eszter fotója

Kövesi Eszter fotója

Megbeszéltük, hogy a manók csak festéket vihettek el, másfajta nyomot ugyanis nem találtunk. A kiállítást végigjárva kellett rájönnünk, hogy honnan hiányoznak a színek...

Gerber Pál:
Mindenki olyan világban él, amilyet megérdemel
(1992) olaj, vászon

Gerber festménye alá előzőleg elhelyeztem egy apró festékfoltot, hogy biztosak lehessünk a nyomozás eredményében. Miután rájöttünk, hogy a manók ellopták a festmény színeit, igyekeztünk pótolni a veszteséget, így a kép reprodukcióit színeztük ki.

2014. július 9., szerda

Színgyűjtés

Kapcsolódó kiállítás:
Hibriditás a Kárpátok között. Az Irokéz Gyűjtemény és a rendszerváltás
2011. szeptember 10-től november 20-ig.
Kurátor: Hornyik Sándor
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról a Magyar Narancs honlapján

Kövesi Eszter fotója

Az Irokéz Gyűjteményt bemutató kiállítás múzeumpedagógiai szempontból az egyik legsikeresebb és leginspirálóbb kiállítás volt. A műfaji és technikai változatosságon túl a művekben rejlő humor és kreativitás, az ismeretelméleti fogalmak köré felépített kurátori koncepció, valamint a művekben rejlő rétegek révén szinte kifogyhatatlannak tűntek az ötleteink. A kiállítás és a művek így változatosan interpretálhatóak voltak minden korosztály számára. 
Az óvodások számára a humor és a gazdag műfaji kínálat látszott elsősorban közvetíthetőnek, illetve a kiállítás címében (valamint a művekben, a műfajokban, a kiállításrendezésben is) megjelenő hibriditás és a rétegződés fogalma.
A tárlat festészeti anyagának két kulcspontja számomra Braun András: Glaucoma (2001) és Gerber Pál: Mindenki olyan világban él, amilyet megérdemel (1992) című festménye volt. Braun műve "fürdik" a színekben, míg Gerber festménye saját műfajának egyik alapvető elemét hagyja ki a festményből. Az alkotások kapcsán a médiumról magáról is kell beszélni, hiszen különböző módokon, de mindkét kép saját festmény mivoltát kérdőjelezi meg. Míg Gerber a színt hagyja ki a festményből, addig Braun éppen a vakságot, azaz a látás hiányát festi meg. Rávezető kérdések segítségével az alkotások különböző rétegeit fejthetjük fel a gyermekekkel közösen. Braun festménye technikai értelemben is rétegelt szerkezetű: ragasztások, kihagyások segítségével több rétegben viszi fel a színeket a vászonra.
Braun András: Glaukoma (2001) olaj, vászon
Gerber Pál:
Mindenki olyan világban él, amilyet megérdemel
(1992) olaj, vászon
A színgyűjtő foglalkozás tulajdonképpen egy interaktív tárlatvezetés volt kisgyermekek számára. Vízfestékkel és papírral felszerelkezve kiscsoportokban jártuk végig a kiállítást a két kulcsmű között, és az általam megjelölt képekről gyűjtöttük ki a színeket. Az egyes képeknél eltöltött időben a művekről beszéltünk. Braun András Glaukoma című műve egyrészt nagyon termékeny színgyűjtő hely, másrészt alkalmat ad arra, hogy a kicsikkel a látás fiziológiájáról, és a metaforikus értelemben vett látásról beszélgessünk. A beszélgetést a látással, vaksággal kapcsolatos szólások és közmondások is segíthetik. A színgyűjtés során a gyermekek mozgásigénye és újdonság-igénye is kielégül. Minden egyes helyszín után izgalommal várják a következő állomást, ahol újabb, eddig soha ki nem kevert színeket rögzíthetnek a papírra.
A kiállítás nemcsak a falakon és a térben elhelyezkedő művek összessége, hanem a képek és a tér összjátéka, kapcsolata, ahol mindezeket együtt kell felfedezni a látogatónak. A tér megismeréséhez és birtokba vételéhez nélkülözhetetlen a mozgás. A térben való tájékozódás saját testképünk kialakulásához is elengedhetetlen, hiszen a térbeli helyzetünk meghatározásához azt a helyet kell használnunk, ahol tulajdonképpen nem mi vagyunk, azaz negatív teret, amelyet testünkkel (és persze egész személyiségünkkel) kihasítunk a nagy egészből. Ily módon e különleges helyen, a kiállítótérben való tájékozódás is fejleszti az önreflexiós képességünket. A térben mozgásos múzeumpedagógia órák során a gyermekek nemcsak az általam kiemelt műveket figyelik meg, nemcsak a teret veszik birtokba, hanem az információk szelektálását és rendszerezésének módját is tanulják.


Nagy Gábor fotója
Nagy Gábor fotója


A gyűjtés befejeztével mindenki elkészíthette a saját festményét. A foglalkozás során véletlenül kikevert színeket újra, immár tudatosan kikeverve az adott kombináció a gyermekekben rögzült. A gyereke alkotásain a kiállításon látottak és az őket aktuálisan foglalkoztató témák keveredtek. 

Nagy Gábor fotója

Braun András festményéhez kapcsolódóan egy kisiskolás csoporttal kipróbáltuk a réteges festés technikáját:

 

A Glaucoma fehér közepére mint hiányra jól rímelt a vele majdnem éppen szemben lévő mű, Nemes Csaba: A hiány helye (2007) című festménye:
Nemes Csaba: A hiány helye (2007) olaj, vászon