A festő dolga. Birkás Ákos (2006–2014)
2014. október 12–től 2015. február 8-ig.
Kurátor: Kukla Krisztián
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról az Artportal honalpján
Birkás Ákos kiállítása (és festészete) számomra a pedagógiai, művészettörténeti, esztétikai kérdések kincsestára: a nézőpont, a megfigyelés, a színtan, a szociális érzékenység, az idegenség, az identitás, a festészet elméleti kérdései, a barokk és reneszánsz festészetre tett utalások gazdag tárháza. A középiskolás és fiatal felnőtt korosztály számára könnyedén közvetíthető témákat az óvodások számára jelentősen át kell alakítanom.
Az első hétvégi foglalkozásra nem csak óvodásokat vártam, hanem meghívtam egy kétévest és egy másfél évest is. A tevékenységet így kettébontottam. Az óra elején együtt voltak a kicsik és a "nagyok", majd külön utakra indultunk.
Először a papírszínház segítségével elmeséltem egy mesét, amely egy mindenféle háttér előtt elbújó jegesmedvéről szól. A képekhez kapcsolódó szöveg magyar fordítása néhol eléggé döcög (a versike számomra elég fantáziátlan), ám a képeken látható vizuális játékok zseniálisak! A mese letisztult, minimalista stílusa és egyszerűsége minden korosztály számára élvezhető. A bújócska pedig már egy másfél éves számára is érdekes. A félkörben ülő kis csapatot megkértem, hogy hangosan jelezzék, ha megvan a medve. A mesén keresztül nemcsak a mimikri fogalma, hanem az irányok, az öltözködés, az évszakok állandó váltakozása, a jegesmedvék élettani sajátosságai, az Északi-sarkvidék mint tájegység, a globális felmelegedés, és a Nagy Medve csillagkép is szóba kerülhet. Az elbújós mese előkészítette a kiállítótérben zajló, a figyelemkoncentrációt fejlesztő tevékenységet.
A gyerekek készítettek maguknak egy-egy távcsövet két darab vécépapír gurigából.
Majd kaptak egy-egy kör alakú festményrészletet. A részleteken olyan figurák szerepeltek, akik Birkás festményein valahol a háttérben bújnak meg (vagy nagy tömegben), tehát olyan marginális vagy rejtőzködő alakok, akiket nem első pillantásra fedezünk fel a festményen.
A meglelt figuráról beszélgettünk. Az óvodások számára még nagyon nehéz feladat, hogy beleképzeljék magukat egy másik ember életébe, gondolkodásába (egy állatéba sokkal könnyebb például egy szerepjáték során). Olyan hétköznapi dolgokat próbáltam megtudni tőlük, mint hogy szerintük mi a bácsi kedvenc étele, vagy mit csinál otthon a szabadidejében. Válaszként természetesen a saját életükről tudtam meg egyet s mást.
Eközben az apróságok:
A foglalkozás előtt begurítottam a kiállítótérbe néhány színes labdát. Míg a nagyobbakkal "távcsöveztünk", a kicsik kaptak egy papírszatyrot, amibe összeszedhették ezeket, és utána játszhattak egymással, szüleikkel.
A szőnyeg című képen szereplő idős ember testtartását felvéve próbáltunk közel
kerülni a képhez, az unalom, a fáradtság, a magány és az elmélyülés
rózsaszínjébe helyezkedve...
A demokrácia című festményen elbújt alakot nagyon nehéz volt megtalálni, mert a képen minden figura rejtőzködik.
Aki szerette volna kipróbálni, hogyan lehet egy ruhadarabban elrejtőzni, annak kölcsönadtam a kardigánomat.
Eközben az apróságok:
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról az Artportal honalpján
Birkás Ákos kiállítása (és festészete) számomra a pedagógiai, művészettörténeti, esztétikai kérdések kincsestára: a nézőpont, a megfigyelés, a színtan, a szociális érzékenység, az idegenség, az identitás, a festészet elméleti kérdései, a barokk és reneszánsz festészetre tett utalások gazdag tárháza. A középiskolás és fiatal felnőtt korosztály számára könnyedén közvetíthető témákat az óvodások számára jelentősen át kell alakítanom.
Az első hétvégi foglalkozásra nem csak óvodásokat vártam, hanem meghívtam egy kétévest és egy másfél évest is. A tevékenységet így kettébontottam. Az óra elején együtt voltak a kicsik és a "nagyok", majd külön utakra indultunk.
Először a papírszínház segítségével elmeséltem egy mesét, amely egy mindenféle háttér előtt elbújó jegesmedvéről szól. A képekhez kapcsolódó szöveg magyar fordítása néhol eléggé döcög (a versike számomra elég fantáziátlan), ám a képeken látható vizuális játékok zseniálisak! A mese letisztult, minimalista stílusa és egyszerűsége minden korosztály számára élvezhető. A bújócska pedig már egy másfél éves számára is érdekes. A félkörben ülő kis csapatot megkértem, hogy hangosan jelezzék, ha megvan a medve. A mesén keresztül nemcsak a mimikri fogalma, hanem az irányok, az öltözködés, az évszakok állandó váltakozása, a jegesmedvék élettani sajátosságai, az Északi-sarkvidék mint tájegység, a globális felmelegedés, és a Nagy Medve csillagkép is szóba kerülhet. Az elbújós mese előkészítette a kiállítótérben zajló, a figyelemkoncentrációt fejlesztő tevékenységet.
 |
| Lássuk a medvét! http://csimota.hu/konyv/lassuk-a-medvet-qui-a-vu-lours/ |
A gyerekek készítettek maguknak egy-egy távcsövet két darab vécépapír gurigából.
 |
| Harc a gurigákért. |
A távcsövünkkel kerestük meg a képrészleteket.
Teletubby felfedezése a Lady Mankiller I. című festményen:
Alkotómunka:
Keresgélés után a kör alakú képrészleteket ráragasztottuk egy nagy papírra, és vízfestékkel kiegészítettük. Volt olyan gyermek, aki a kiállításon látottakból indult ki, és olyan is, aki teljesen elrugaszkodott az eredeti Birkás-képektől, és saját fantáziavilágába helyezte el a figurát.
Eközben az apróságok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése