A MODEM tereit sokszor használtuk elbújásra. Bújócskát játszottunk a gyerekekkel a fogadótérben, a kiállítóterekben, a belső kertben. Sokszor kerestünk rejtőzködő motívumokat, színeket a műveken. Kerestünk elrejtett rajzeszközöket, mértani formákat. A foglalkoztató teremben építettünk egy saját kuckót, amelyben mi magunk bújhattunk el. Az összehajtható, egyszerűen tárolható és bármikor, bárhol felállítható kuckót több éven keresztül használtuk.
Azon kívül, hogy a kisgyermekek nagyon szeretnek elbújni és saját kuckót építeni, több dologban is hasznosnak bizonyult: egyrészt létrehoztunk egy olyan intim teret, amelyben a kicsik szüleik nélkül is biztonságban érezték magukat, másrészt a véletlenszerűen verbuválódott közösség tagjai igazi közösségi élményt élhettek át. Több gyermek önállóan vett részt a foglalkozásokon, ám olyan is akadt, aki csak a szüleivel érezte magát biztonságban (vagy a szülő úgy érezte magát biztonságban, ha a gyermekével tart...). A kuckóba nem engedtünk be szülőket, és mindig "titkos" dolgokról beszélgettünk. Én a kiállításhoz kapcsolódó témákkal (vagy mesével) készültem, de ha éppen nem voltak fogékonyak az én témáimra, akkor nem erőltettem, arról beszéltünk, ami őket éppen foglalkoztatta - ami a hangulatos, kicsit ijesztő félhomályban eszükbe jutott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése