Állatsereglet

Kapcsolódó kiállítás:
Hibriditás a Kárpátok között. Az Irokéz Gyűjtemény és a rendszerváltás
2011. szeptember 10-től november 20-ig.
Kurátor: Hornyik Sándor
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról a Magyar Narancs honlapján

Kövesi Eszter fotója

Tarr Hajnalka: Instant nyáj (2006) című installációjához kapcsolódva közösségi alkotásra biztattunk minden, a MODEM-be látogató kisgyermeket. A fogadótérben két gyurmafigurát készíthettek: egyet maguknak, egyet a MODEM-nek. A kiállítás ideje folyamatos bővült a lépcső alatti mini-állatszobor-kiállítás.

Nagy Gábor fotója

 

 

Nagy Gábor fotója

Színcsenő manók

Kapcsolódó kiállítás:
Hibriditás a Kárpátok között. Az Irokéz Gyűjtemény és a rendszerváltás
2011. szeptember 10-től november 20-ig.
Kurátor: Hornyik Sándor
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról a Magyar Narancs honlapján

"Képzeljétek, mi történt! Ma reggel nagyon-nagyon álmosan jöttem dolgozni a MODEM-be, még senki sem volt itt rajtam kívül, a kiállítóterek bezárva. Félig még aludtam...
Bámultam magam elé, és épp azon gondolkoztam, hol igyak kávét, amikor megpillantottam a földön egy ruhadarabot. Ahogy lehajoltam érte, éreztem a hátamon, hogy a kardigánomat meglibbenti a szél. Gyorsan felálltam és hátranéztem, és a szemem sarkából még éppen láttam, hogy egy csapat kicsi ember rohan a Perényi utca irányába! Annyi időm volt, hogy megfigyeljem barna ruhájukat és apró kis barna kalapjukat - hogy hányan lehettek, ne kérdezzétek, fogalmam sincs... Az elöl rohanó apróság egy óriási barna zsákot cipelt a hátán, először azt hittem, még mindig álmodom, hisz gyerekek nem szoktak egyedül erre járni, barna ruhás kisemberek pedig még kevésbé! Megnéztem, milyen ruhadarabot találtam a földön. Nézzétek! Ez a kesztyű volt az! Na, pont ilyen barna színű volt az apró emberkék ruhája is!

Szerintetek kik lehettek ők?

Kimentem utánuk a térre, hátha valamit találok még, ami nyomra vezethetne - de semmi. Kérdezősködtem, ám nagyon furcsán néztek rám az emberek. Volt, aki azt mondta, sürgősen igyak egy kávét :) Ahogy jöttem befelé a forgóajtón, észrevettem egy narancssárga festékfoltot a földön. Utána egy zöld foltot  - itt a pénztárnál...majd egy kéket a lépcső alján...

Elhatároztam, hogy leülök, és végiggondolom, mi lehet ez az egész. Arra jutottam, hogy a manók valamiért nem akarták, hogy rajtakapjam őket...hm...ezek szerint rosszban sántikáltak? Vagy egyszerűen csak nem akartak megmutatkozni az emberek előtt, és ezért rohantak el ilyen gyorsan? A zsákjuk mindenesetre arra utalt, hogy valamit elvittek innen. De mit? Mi az, ami nagy és színes és csöpög???

Nagyon vártalak Benneteket! Egyedül ti segíthettek kideríteni, mit vihettek el a manók!"

A mese után nyomozás indult. A foglalkozás előtt az épület fogadóterében, a lépcsőn, és a mosdóban több festékfoltot is elhelyeztem. Együtt indultunk el a nyomokon. Első körben a festékfoltok a mosdókhoz vezettek, ahol megállapítottuk, hogy a manók fiúk voltak. Vagy legalábbis az a manó, amelyik a zsákot cipelte. Az első emeleti mosdó előteréből lefelé tekintve a kertben újabb nyomokat vettünk észre: egy nagy festékfoltot (lehet, hogy kiszakadt a zsák?). Újra a földszintre mentünk és megvizsgáltuk a kertben a nagy foltot, amelyen néhány szövetdarabot is találtunk. Ez alapján meggyőződtünk arról, hogy valóban kiszakadhatott a zsák. Kérdezősködtünk a büfé alkalmazottjától, a ruhatárostól, a pénztárostól, de senki nem látott semmit. A nyomkövetés és a kérdezősködés kapcsán a gyerekek megismerték a MODEM fogadótereit és az itt dolgozók egy részét. Követve a foltokat a lépcsőn is, eljutottunk a második emeleti kiállítótérig, ahol még néhány apró nyomra bukkantunk.

Kövesi Eszter fotója

Kövesi Eszter fotója

Megbeszéltük, hogy a manók csak festéket vihettek el, másfajta nyomot ugyanis nem találtunk. A kiállítást végigjárva kellett rájönnünk, hogy honnan hiányoznak a színek...

Gerber Pál:
Mindenki olyan világban él, amilyet megérdemel
(1992) olaj, vászon

Gerber festménye alá előzőleg elhelyeztem egy apró festékfoltot, hogy biztosak lehessünk a nyomozás eredményében. Miután rájöttünk, hogy a manók ellopták a festmény színeit, igyekeztünk pótolni a veszteséget, így a kép reprodukcióit színeztük ki.

Színgyűjtés

Kapcsolódó kiállítás:
Hibriditás a Kárpátok között. Az Irokéz Gyűjtemény és a rendszerváltás
2011. szeptember 10-től november 20-ig.
Kurátor: Hornyik Sándor
A kiállításról a MODEM honlapján
A kiállításról a Magyar Narancs honlapján

Kövesi Eszter fotója

Az Irokéz Gyűjteményt bemutató kiállítás múzeumpedagógiai szempontból az egyik legsikeresebb és leginspirálóbb kiállítás volt. A műfaji és technikai változatosságon túl a művekben rejlő humor és kreativitás, az ismeretelméleti fogalmak köré felépített kurátori koncepció, valamint a művekben rejlő rétegek révén szinte kifogyhatatlannak tűntek az ötleteink. A kiállítás és a művek így változatosan interpretálhatóak voltak minden korosztály számára. 

Az óvodások számára a humor és a gazdag műfaji kínálat látszott elsősorban közvetíthetőnek, illetve a kiállítás címében (valamint a művekben, a műfajokban, a kiállításrendezésben is) megjelenő hibriditás és a rétegződés fogalma.

A tárlat festészeti anyagának két kulcspontja számomra Braun András: Glaucoma (2001) és Gerber Pál: Mindenki olyan világban él, amilyet megérdemel (1992) című festménye volt. Braun műve "fürdik" a színekben, míg Gerber festménye saját műfajának egyik alapvető elemét hagyja ki a festményből. Az alkotások kapcsán a médiumról magáról is kell beszélni, hiszen különböző módokon, de mindkét kép saját festmény mivoltát kérdőjelezi meg. Míg Gerber a színt hagyja ki a festményből, addig Braun éppen a vakságot, azaz a látás hiányát festi meg. Rávezető kérdések segítségével az alkotások különböző rétegeit fejthetjük fel a gyermekekkel közösen. Braun festménye technikai értelemben is rétegelt szerkezetű: ragasztások, kihagyások segítségével több rétegben viszi fel a színeket a vászonra.

Braun András: Glaukoma (2001) olaj, vászon

Gerber Pál:
Mindenki olyan világban él, amilyet megérdemel
(1992) olaj, vászon

A színgyűjtő foglalkozás tulajdonképpen egy interaktív tárlatvezetés volt kisgyermekek számára. Vízfestékkel és papírral felszerelkezve kiscsoportokban jártuk végig a kiállítást a két kulcsmű között, és az általam megjelölt képekről gyűjtöttük ki a színeket. Az egyes képeknél eltöltött időben a művekről beszéltünk. Braun András Glaukoma című műve egyrészt nagyon termékeny színgyűjtő hely, másrészt alkalmat ad arra, hogy a kicsikkel a látás fiziológiájáról, és a metaforikus értelemben vett látásról beszélgessünk. A beszélgetést a látással, vaksággal kapcsolatos szólások és közmondások is segíthetik. A színgyűjtés során a gyermekek mozgásigénye és újdonság-igénye is kielégül. Minden egyes helyszín után izgalommal várják a következő állomást, ahol újabb, eddig soha ki nem kevert színeket rögzíthetnek a papírra.
A kiállítás nemcsak a falakon és a térben elhelyezkedő művek összessége, hanem a képek és a tér összjátéka, kapcsolata, ahol mindezeket együtt kell felfedezni a látogatónak. A tér megismeréséhez és birtokba vételéhez nélkülözhetetlen a mozgás. A térben való tájékozódás saját testképünk kialakulásához is elengedhetetlen, hiszen a térbeli helyzetünk meghatározásához azt a helyet kell használnunk, ahol tulajdonképpen nem mi vagyunk, azaz negatív teret, amelyet testünkkel (és persze egész személyiségünkkel) kihasítunk a nagy egészből. Ily módon e különleges helyen, a kiállítótérben való tájékozódás is fejleszti az önreflexiós képességünket. A térben mozgásos múzeumpedagógia órák során a gyermekek nemcsak az általam kiemelt műveket figyelik meg, nemcsak a teret veszik birtokba, hanem az információk szelektálását és rendszerezésének módját is tanulják.

Nagy Gábor fotója

Nagy Gábor fotója

A gyűjtés befejeztével mindenki elkészíthette a saját festményét. A foglalkozás során véletlenül kikevert színeket újra, immár tudatosan kikeverve az adott kombináció a gyermekekben rögzült. A gyereke alkotásain a kiállításon látottak és az őket aktuálisan foglalkoztató témák keveredtek. 

Nagy Gábor fotója

Braun András festményéhez kapcsolódóan egy kisiskolás csoporttal kipróbáltuk a réteges festés technikáját:

 

A Glaucoma fehér közepére mint hiányra jól rímelt a vele majdnem éppen szemben lévő mű, Nemes Csaba: A hiány helye (2007) című festménye:

Nemes Csaba: A hiány helye (2007) olaj, vászon

Óvodások és a kortárs képzőművészet

A múzeumpedagógia foglalkozáson a gyerekek játékos formában, az alkotás élményén keresztül ismerkedhetnek meg a modern és a kortárs képzőművészettel. Az élményközpontú órák nemcsak a későbbi múzeumlátogatási szokásokat alapozzák meg, hanem segítik a gyermekeket tudatos kép-olvasóvá válni.

Nagy Gábor fotója

A szakkör e rövid leírásában szereplő kulcsfogalmak köré építettem fel a MODEM-ben 2011 óta működő Ákombákom foglalkozássorozatot. Munkámban a legfontosabbnak – a képességfejlesztésen túl – a tudatos kép-olvasóvá nevelést tartom. A múzeumpedagógia legfontosabb nevelési célja az önreflexió kialakítása a gyermekekben, s ennek segítségével a kreativitás fenntartása. A kisgyermekek számára a világ egy globális egész, egy óriási halmaz, amelyben képzeletben szabadon kalandozhatnak, és ahol számukra az alkotás teljesen természetes, mindennapi tevékenység. Kreativitásukat nem fejleszteni kell, hanem fenntartani, ezért nagy a felelősségem abban, hogy ne sablonokkal és panelekkel korlátozzam gondolkodásukat, hanem olyan szituációt teremtsek, ahol fantáziájukat szabadon használva, biztonságos környezetben, saját elképzeléseiknek és ritmusuknak megfelelően önállóan alkothatnak.
A kisgyermekek asszociációs képességei számunkra is inspirációt jelentenek: észrevételeikkel és látásmódjukkal ugyanúgy hozzájárulnak a kiállítások értelmezéséhez, mint a nagyobb diákok vagy a felnőttek.
A foglalkozások az óvodások igényeihez és képességeihez igazodnak. A múzeumpedagógia órának mindig van egy rejtett vizuális tematikája, amely a vizuális kommunikáció alapfogalmait járja körül, és van egy része, amely szorosan a művekhez kapcsolódik. Az egyórás alkalmakon a rövid beszélgetésen és az alkotáson kívül nagy hangsúlyt helyezek arra, hogy a gyerekek mozogjanak is: ez a korosztály ugyanis a mozgáson keresztül fedezi fel a világot. Térbeli társasjátékokkal, nyomozással, tornával, énekléssel, játékkal kezdünk, hogy aztán a gyerekek képesek legyenek huzamosabb ideig a művekre és az alkotófeladatra összpontosítani. Hangsúlyoznom kell, hogy a múzeumpedagógia foglalkozások nem kézműves foglalkoztatók, hanem a kreativitást és az önállóságot fejlesztő, a gyermeki kíváncsiságot kiszolgáló alkalmak, ahol szabadon lehet alkotni, és véleményt nyilvánítani.
A foglalkozásoknak nem az a célja, hogy a gyerekek egy esztétikailag szép tárgyat hozzanak létre, sokkal fontosabb a művekkel való párbeszéd, önmaguk mélyebb megismerése a műveken keresztül, valamint a mű által felvetett elméleti és gyakorlati problémák kreatív megoldása.

A kezdetben egy lelkes látogatóval működő foglalkozássorozat mára a városi óvodások és kisiskolások kedvelt helye lett. A kicsikkel együtt a szülőket, nagyobb testvéreket is sikerült becsábítanunk a MODEM-be, a szülőkön keresztül pedig eredményesebben tudjuk megszólítani az oktatási intézményeket is.