Zenés kollázs

Kapcsolódó kiállítás:

Körkörös romok. Ország Lili falai

2013. augusztus 18-tól 2014. január 19-ig.

Kurátor: Farkas Zsófia
A kiállításról a MODEM honlapján

A kiállításról a MODEM Facebook oldalán

Az Ország Lili életművét teljes körűen bemutató kiállításon valamilyen rendhagyó, a résztvevők és magam számára is újdonságot hozó foglalkozást szerettem volna tartani. Fontos szempont volt, hogy teljesen más nézőpontból tudjam megmutatni a kiállítást. Ország Lili életművét ugyanis  feldolgoztam középiskolások számára, egy ötrészes kiállítási vezetőfüzetben, és azt éreztem, hogy nem tudok már önmagam számára újat mondani a kiállításról. No nem azért, mert már mindent tudtam a művészről és a műveiről, hanem mert azt éreztem, hogy nem tudok elszakadni a feladatlapban leírtaktól. Ezért meghívtam két fiatal debreceni dzsezz-muzsikust, Hepp Balázst és Hepp Olivért, hogy komponáljanak néhány egyszerű számot a kiállításhoz. Annyi kérésem volt csak, hogy Ország Lili kollázsainál fejeződjön be a rendhagyó tárlatvezetés. Ők tartották tehát a zenés tárlatvezetést, majd rövid beszélgetés után kollázsokat készítettünk.

Bár középiskolásoknak szólnak, de a kiállítástól függetlenül is használhatók
az Ország Lili-kiállításhoz készült feladatlapok.

Figuratív és absztrakt

Kapcsolódó kiállítás:

A fenséges geometriája
Válogatás az Antal–Lusztig-gyűjtemény és a Vass László Gyűjtemény anyagából

2014. július 13-tól október 5-ig.

Kurátor: Hornyik Sándor
A kiállításról a MODEM honlapján

A kiállításról a MODEM Facebook oldalán

A figuratív festészet és a kép irodalmiságát tagadó absztrakt festészet ellentéte bizonyos szempontból csak látszólagos. Egy figuratív festmény erős nagyításban (és közelről nézve) absztrakt festékfoltokra "esik szét",  az absztrakt képekbe pedig mindenki hajlamos "beleképzelni" valamilyen figurát. Agyunk úgy működik, hogy mindent antropormorfizál: egy pacába is elsősorban emberi arcot, vagy alakot képzelünk, keressük azokat a hajlatokat, pontokat, amelyeknek segítségével az alaktalan paca valamilyen ismerős formává alakulhat a képzeletünkben.
A foglalkozáson a figurális-absztrakt ellentétpár közötti átjárást kerestük.
Először az alkotótermünkben firkáltunk, ecsettel, tussal festettünk - nem az ábrázolás kedvéért, hanem csak foltokat, ecsetnyomokat tettünk a papír síkjára, igen lendületesen.

A firkákat egymást közt cserélgettük, majd "beleláttunk" valami létező dolgot. Volt, aki szó szerint is gazdagította a firkákat: a szürke paca felhővé vált és "meghatározhatatlan értékű" kristályok potyogtak belőle:

A következő feladat hasonló volt az elsőhöz. Azok a gyerekek, akik nehezebben engedik szabadjára a képzeletüket, e feladatnál kénytelenek voltak...a nagy papírra ugyanis csak vízzel festettünk (fröcsköltünk, kentünk). Kellemes meleg volt az alkotótermünkben, így félő volt, hogy hamar eltűnik a sok-sok paca... Gyorsan körberajzoltuk együtt az összeset, és közben fantáziáltunk.

A nagy összefröcskölt papírfelület kozmosszá változott, ahol bolygók és szigetek, fekete lyukak, űrben repülő flakonok, ételek, űrlények alakultak ki.
A fantáziálást a kiállítótérben is folytattuk, az absztrakt képekbe láttunk bele mindenféle létező dolgot.

A kiállítótérben még egy feladat várt a gyerekekre. Az volt a tervem, hogy ügyetlenkedek egy kicsit (egyébként is sok rajzeszköz volt nálam), és az előzőleg egy műanyag pohárba összeszedett iskolai logikai készletek köreit, háromszögeit és négyzeteit véletlenül kiborítom, majd megkérem őket, hogy segítsenek összegyűjteni és kiválogatni a formákat. Ügyetlenkednem nem kellett, mert az egyik résztvevő véletlenül felborította a poharat, és szétszóródtak a kiállítótérben a mértani formák. Egyébként elég jól mutattak a barna padlón!

Válogatás után a színes síkidomok segítségével figurális képeket kellett létrehozniuk.

Hogy az utókor számára megmentsük az alkotásokat (ahogyan a vízzel festett képet is "megmentettük"), a gyerekek körberajzolták a síkidom-ábrákat.